Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (irodalmi nyelvben) Olyan, aki, ami vezérel. Vezérlő egyéniség, elv, gondolat. □ Sehonnan sem csillámlott eléjök a vezérlő gyertyaláng. (Jókai Mór) A hivatalos aktái mögül ki-kitör néha belőle a vezérlő szellem. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) A parancsnoki, vezéri hatalmat gyakorló, vezénylő. □ Hol vagyon, aki A riadó vak mélységet fölverje szavával S késő százak után, méltán láttassa vezérlő | Párducos Árpádot s hadrontó népe hatalmát? (Vörösmarty Mihály) || b. (történettudomány) Vezérlő fejedelem: II. Rákóczi Ferenc, ill. az ő címe.
II. főnév -t, -je [e] (régies) Vmely hadat, csapatot harcban vezető, harcmozdulatait irányító személy; vezér. □ De legelől futa gyors paripán a gyáva vezérlő (Vörösmarty Mihály) Meg van adva ütközetre A vezérlők kézjele. (Arany János)