Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
VEZEKLŐ [e-e] melléknév és főnév (vallásügy, régies v. választékos)
I. melléknév -n v. -en [e] v. -leg [e] Olyan <személy>, aki vezekel. Bűneiért vezeklő asszony, bűnös. □ Kik körülálltuk a ravatalod, Ma már tudjuk, vezeklőn, törve, sírva, Hogy nem te voltál akkor a halott, Mi dőltünk zsibbadt, léha, szörnyü sírba. (Tóth Árpád) || a. Vezeklésre jellemző. □ A vezeklő gyászos hangok Az egész mély, széles völgyet Elöntötték bús panasszal. (Vajda János)
II. főnév -t, -je [e] Vezeklő személy. □ Örömest szenvedne, mint Bűnbánatos megtért vezeklő, Böjtöt (Vajda János)