Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Általában olyan, aki, ami vesz vmit (vhova). Az almát vevő ember; a kalapját vevő férfi; a lakást bérbe vevő család; a fiút védelmébe vevő asszony; a dolgot tréfára vevő diák; a felszólítást tudomásul vevő gazda; a tettest gyanúba vevő rendőrség; a felelősséget magára vevő elnök; a búcsút vevő küldött. || a. Vétellel, vásárlással kapcsolatos, vele összefüggő. □ Akik nem vevő szándékkal mentek oda, azok is megálltak a ház előtt. (Gárdonyi Géza)
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a természetes v. jogi személy, aki éppen v. rendszeresen vesz, vásárol vmit; vásárló. Állandó, biztos, rendszeres vevő; vevőt szerez vmire; vevője akad vminek; vevőre talál vki, vmi; vevőjére vár vmi; vevőt → kap vmire. □ Ma reggel óta járom e helyet, S szavazatomra nem akad vevő. (Madách Imre) Vevőt kezdett keresni a jószágára. (Mikszáth Kálmán) Két vidéki vevő jött be: megálltak a boltajtóban. (Gelléri Andor Endre) Akadna vevő még arra a nagy lavórra is, amelyik már tíz esztendő óta áll a polcon. (Nagy Lajos)
2. Rádió- és televízióadás v. más elektromágneses hullámok vételére, felfogására alkalmas készülék. Gyári, kristálydetektoros, szelektív, tranzisztoros vevő.