Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VETŐ [e] melléknév és főnév
  • I. melléknév Olyan, aki, ami vet. Magot vető paraszt; gerelyt vető ifjú; téglát vető munkás; ágyat vető asszony; árnyékot vető fa.
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (ritka) Az a személy, aki gabonát vet.
  • 2. (tájszó) Vetés (1). Vető alá szánt.
  • 3. (földtan) Vetődés (2).
  • 4. (katonaság, bizalmas) Aknavető (I. 1).
  • Szóösszetétel(ek): 1. vetőágy; vetőállás; vetőárpa; vetőbab; vetőbarázda; vetőborsó; vetőbúza; vetőfelület; vetőforgás; vetőkemence; vetőlapát; vetőtölcsér; 2. aknavető; alapvető; általvető; bombavető; fényvető; fonálvető; gránátvető; kerékvető; nyakbavető; sorozatvető; szántóvető; téglavető; vályogvető.