Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki vmely vétket követett el, v. vmiben vétkezett. Vétkes asszony, férfi, nő; vétkes fél; vmiben vétkesnek mond vkit; vkit vétkesnek nyilvánít, talál vmiben. □ Gyakorta mintha vétkes lenne, Áruló pir futá át. (Madách Imre) Kard ha csörren, vér ha csobban, | csak az ember vétkes abban. (Babits Mihály)
2. Olyan magatartás, cselekedet, amely véteknek (2) tekinthető. Vétkes gondatlanság, könnyelműség, közöny, mulasztás. □ Ideje megtörnöm vétkes hallgatásomat. (Arany János)
3. (ritka) Vétkekkel teli, vétkezésre csábító. Vétkes ifjúkor, ifjúság, utak. □ Megmondta Isten, hogy büntetni fog | Miért büntetne? Hisz ha az utat Kitűzte, melyen hogy menjünk kivánja Egyúttal olyanná is alkotott, Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon. (Madách Imre)
II. főnév -t, -ek, (-e) [ë, e] Vétkes (1) személy. □ Mert Vétkesek közt cinkos aki néma (Babits Mihály)