VETKŐZÉS [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e], (
népies,
régies) vetkezés [e-ë]
A vetkőzik igével kifejezett cselekvés, az a tény, hogy vki vetkőzik; (vmely) ruha(darab) levetése.
Ingujjra, meztelenre, pőrére vetkőzés. Vetkőzés közben szétdobálta ruháit. Megleste a lányok vetkőzését. □ A fiatal ügyész
körülnézett s meglátva, hogy ágyak vannak vetve, nagy phlegmával vetkőzéshez fogott. (Jókai Mór)