Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VÉTKES
VÉTKESSÉG
VETKEZIK
VÉTKEZIK
VETKŐZ
VETKŐZÉS
VETKŐZIK
VETKŐZTET
VÉTLEN
VÉTLEVÉL
VETNIVALÓ
VÉTÓ
VÉTÓJOG
VETŐ
VÉTŐ
VETŐBURGONYA
VETŐDÉS
VETŐDIK
VETŐGABONA
VETŐGÉP

VETKŐZ [e] tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön (irodalmi nyelvben)
  • 1. Éppen most v. egymás után több részletben magáról levet vmit. □ Öreg virág vetkőzi sorra szirmait, | pucéran áll és félig halottan. (Radnóti Miklós) || a. (átvitt értelemben) □ Nagy vendég van most indulóban, Ki turkált minden szépben, jóban S most vetkőzi az életet. (Ady Endre)
  • 2. (vallásügy, ritka) Bűneit vetkőzi: bűneitől bűnbánattal szabadul.
  • Igekötős igék: levetkőz.
  • vetkőzés; vetkőző.