VETÜL [e] tárgyatlan ige -t, -jön (
ritka,
választékos)
Vmire vetődik (2a, b), jellemző vonásként vonul végig vmin.
Árnyéka a falra vetül. □ [A színész alakításai során] az arcképcsarnok megsokszorozódik, száz és száz mosoly fintor társul hozzá, mely a színpadról vetül felém. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: kivetül; odavetül; rávetül.
- vetülés.