VESZEJT [e-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni)
- 1. (tájszó) veszít (I. 15, II). □ Ön bankot ád, én birtokink felét | Teszem fel, Béla a másik felét. | Lehet, veszejtünk mind a ketten. (Szigligeti Ede)
- 2. (régies) Pusztít; veszít, tönkretesz. □ Éhen veszejtik itt a rabot
(Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: elveszejt; összeveszejt.