VETKEZIK [e-ë] ige -tem, -ett, -zék (-zen) [e, ë, ë]
- 1. tárgyatlan (népies, régies) Vetkőzik. □ Tekints be [a ház] kisded ablakán, Megette űl egy barna lány. | Talán épen most vetkezik. (Vörösmarty Mihály) Ah, kínos élet: reggel, estve, Öltözni és vetkezni kell. (Arany János) [A félelmetes angyal.] Meztelen | álltam, mikor megjött az éjben |
"Vetkezz tovább!" | így bíztatott. (Radnóti Miklós)
- 2. tárgyatlan (tájszó) <Állat> bőrét, szőrét, tollát hullatja, leveti; vedlik, hámlik.
- 3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Vmely tulajdonságot> megváltoztat, levet, és ellenkezővel cserél fel. Rosszaságát vetkezi. □ A Pesti Hírlap hibái s fogyatkozásai ifjúság hibái voltak, melyeket máris kezd vetkezni. (Vörösmarty Mihály)
- Igekötős igék: kivetkezik; levetkezik; megvetkezik; nekivetkezik.
- vetkezés; vetkező.