VETEMEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. <Ki nem száradt fa, deszka v. ragasztott kéregpapírból készült tárgy sík lapja> természeténél fogva lassanként kissé homorúvá v. domborúvá válik v. szokott válni. Az ajtó, a deszka, a képkeret, a könyv kemény táblája, a padló vetemedik. Legkevésbé a fenyőfélék fája vetemedik.
- 2. (átvitt értelemben, rosszalló) Vmire vetemedik: <személy> vmely elítélendő cselekedetre határozza, szánja el magát, helytelen útra tér, gonosztettre adja magát. Árulásra, bűnre, gazságra, gyilkosságra, igazságtalanságra, lopásra vetemedik; vakmerőségében vmire vetemedik. Arra v. odáig vetemedett, hogy ..: annyira elaljasodott, hogy
□ Boldogtalan ember, hajh! mit cselekedtél? | Mily nagy bolondságra, bünre vetemedtél. (Arany János) Ezt nem tette volna fel róla a tanár úr, hogy ő még ilyenekre vetemedjen
(Móricz Zsigmond)
- 3. (átvitt értelemben, ritka) Vmire vetemedik: <kényszerűségből> vmely tettre határozza magát. Szorultságában mire nem vetemedik az ember? Utoljára arra a gondolatra vetemedtem, hogy hozzá fordulok. □ És ekkor mire vetemedtem? | Hát mit tehettem egyebet? | Égő pipám Szorítgatám, Míg a fagy végre engedett. (Petőfi Sándor)
- Igekötős igék: elvetemedik; megvetemedik.
- vetemedett; vetemedő.