VETÍTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A vetít igével kifejezett cselekvés, ill. az a cselekvés, hogy vmit (vhova) vetítenek.
A vetítés ideje; a film, a képek vetítése; a diapozitívoknak falra, (vetítő)vászonra való vetítése; a kockának síkban való vetítése. Holnap a művészettörténeti órán vetítés lesz az iskolában. || a. Ennek eredménye: vetített képek.
Gyönyörködött a szép vetítésben. Élvezte az iskolai vetítést.