VESZTEGLÉS [e-ë v. e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] vesztegelés [e-ë-ë v. e-e-ë] (
választékos)
A vesztegel (13) igével kifejezett állapot, magatartás; az a tény, hogy vki, vmi vesztegel (vhol); (kényszerű) egy helyben magadás; tétlen várakozás.
Hosszú vesztegelés; időt rabló vesztegelés. Unom már ezt a vesztegelést. □ A világnak a lelkieken kívül anyagi haladása is van, mely nem tűri a csöndes nyugalmat, a veszteglést. (Vas Gereben) Valami kisebb állomáson
hosszabb ideig tartott a vesztegelés. (Jókai Mór)