VESZTEGETÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A veszteget (12) igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vmit veszteget vki. Erő, idő, pénz, szavak vesztegetése; az árunak olcsón való vesztegetése. □ Amit idáig tett, [az ügy] iránti buzgalomból tette,
amit azután tenne, az már vesztegetés volna. (Vas Gereben)
- 2. Vkinek pénzzel, ígérettel meggyőződésével ellenkező cselekvésre való késztetése, rábírása. Választási vesztegetés. □ A trónkövetelők mindegyike
pazaran használá a vesztegetés eszközeit. (Eötvös József) || a. (jogtudomány) Kül. az a bűncselekmény, amelyet az követ el, aki közhivatalnokot pénzzel v. más juttatással hivatalos hatáskörében részrehajlásra v. kötelességmulasztásra rábír v. igyekezik rábírni. A vesztegetés bűntette.
- vesztegetési.