VETEKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë], (a jelentő mód jelenben rendsz.:) vetekszik ..szetek [e-ë] (..kesztek) [ë-ë], ..szenek [e-e] (..kesznek) [ë-e]
- 1. (régies, választékos) <Személy> vetélkedik (1, a) vkivel. Vetekedik vkivel vmiben v. vmiért. Bajvívásban vetekedtek. Vetekedett vele az elsőségért. Hárman vetekedtek a lányért. □ "Temessük el azt, riadoznak az ifjak, Aki velünk nem jő" s mennek vetekedve nyomában. (Vörösmarty Mihály) Vezéri fogásban, cselben vetekedtünk. (Arany János) Két férfi birokban egyenlőn vetekszik: Nehezen kél aki egyszer alul fekszik. (Arany János)
- 2. Vetekedik vmivel, vkivel vmiben v. vmire nézve: <személy> vmely (értékes) testi v. lelki tulajdonságára nézve, <tárgy, dolog> értékére, nagyságára, méreteire nézve nem áll v. marad hátrább, van olyan (értékű, nagy stb.), ér annyit, mint egy másik (hasonló). A két nővér vetekedett egymással szépségben. A magyar gyártmány vetekedik a külföldi áruval tartósságra nézve. Erőben, bátorságban vetekednek egymással. □ Elment a romhoz
. Ott elszúnyada
S lát vala álmában bércekkel büszke vidéknek Sziklafejű csúcsát vetekedni egekkel. (Vörösmarty Mihály) Ragyogó paloták ormai vetekednek a hegyek csúcsaival. (Jókai Mór) [Epigrammái] a világirodalom legszebbjeivel vetekednek. (Gyulai Pál) || a. (ritka, tréfás v. rosszalló, gúnyos) <Személy, dolog> értékére, tulajdonságára nézve méltó párja lehetne vmely más rossz, értéktelen személynek, dolognak. Ez a könyv vetekedik a leghitványabb ponyvaregénnyel.
- 3. (ritka, régies) Vitatkozik, vitázik. □ Nem szükség vetekedni tovább, ti vezéri leventék. | Mindketten bölcsen szólottatok. (Vörösmarty Mihály)
- vetekedés; vetekedő.