VETÉLŐ [e] főnév -t, -je [e], (
népies) vetéllő (
szövőipar)
Fából készült, csónak alakú eszköz, amellyel a szövőgépen a vetülékfonalakat a láncfonalak közé beröpítik.
Két keze között a vetélő ide-oda cikázik. □ Ha elázik, szakad a szál, A vetélő sokszor megáll. (Tompa Mihály) Mint arany vetéllő, gondolatja jött, ment, | Toldiról meg vissza Piroskára röppent, | Őket arany szállal szőtte, fonta össze. (Arany János) Eljárt
egy hónapig a Fejes takácshoz fonalat ismerni, feszíteni, rendbe szedni s vetélővel villámgyorsan bánni. (Eötvös Károly)
- Szóösszetétel(ek): vetélőorsó.