Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VESZTEGLŐ
VESZTEGZÁR
VÉSZTERHES
VESZTES
VESZTÉS
VESZTESÉG
VESZTESÉGES
VESZTESÉGLISTA
VESZTETT
VESZTŐHELY
VÉSZTÖRVÉNYSZÉK
VET
VÉT [1]
VÉT [2]
VÉT [3]
VÉTEK
VETEKEDIK
VETÉL
VÉTEL
VÉTELÁR

VET [e] ige -ett, vessen [ë, e-ë], (csak jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben, népies, régies:) vét
  • I. Széles v. hanyag mozdulattal dob.
  • 1. tárgyas (gyak. kissé választékos) Dob, rendsz. úgy, hogy a tenyere többé-kevésbé felfelé néz, és az eldobott tárgy azzal többnyire párhuzamos, a testtel távolodó irányban lendül mozgásba. Horgot vet a tóba; (hajózás) horgonyt vet: a) vízi jármű rögzítése végett kidobja a horgonyt; b) <hajós a hajóval, ill. hajó> így megáll; c) (átvitt értelemben, választékos v. tréfás) <ember> tartósan megállapodik, megtelepedik; diszkoszt vet; → gerelyt vet; kalapácsot vet. □ Elől … hosszú rúd van. Ez arra használatos, hogy mikor jön a hajó felfelé, erre van vetve a kötél, amelynél fogva a partról húzzák. (Tömörkény István) Egyszer volt itt a Hit merő | … Támadt, végzett Minden becsületes erő Hurkot tépve, csóvákat vetve. (Ady Endre) || a. tárgyas <Szerencsejátékban v. sorsolásban e célra használt tárgyat> rendsz. tenyerében megforgatva maga elé dob, hogy annak véletlen esése döntsön el vmit. Kockát vet; (régies) kockát vet vmire: kockajáték útján kisorsol vmit; (népies) nyilat vet: sorsot húz; → sorsot vet. □ Nyilat vetünk rá; akire a második esik, az a vesztes. (Jókai Mór) Kockát ők vetének A napra, az éjre … (Kiss József) || b. tárgyas (választékos, régies) Vmit, vmennyit vet: szerencsejátékban használatos kocka dobásával vmely számot ér el. → Hatot vet; négyet vet; → vakot vet. □ Kockázni mentünk; én vakot veték. (Jókai Mór) || c. Kártyát vet: kártyalapokat keverés után maga elé rakosgat az asztalra v. a földre, s véletlen elhelyezkedésükből jósol. Kártyát vetett neki egy cigányasszony. □ Szeretett volna … beszélni velük, kikérdezni őket. Hátha valamelyik nő kártyát vetne, vagy jósolna a tenyeréből. (Nagy Lajos) || d. Csókot vet: mutató- és nagyujját gyengéd üdvözletként ajkához érinti, majd az üdvözlendő(k) felé lendíti. □ Egyik ajtón eltávozott, ott még egyszer megállt, csókot vetett felém. (Jókai Mór)
  • 2. tárgyas (választékos) Hirtelen, könnyedén, gyak. hanyag mozdulattal vhova tesz, dob vmit. Fát vet a tűzre; → koncot vet vkinek; a → szemétre vet (vmit). Szénát vetett a lovak elé. A szemetet a papírkosárba vetettem. □ A tűzre Miska bojtár vet olykor egy nyaláb száraz ágat. (Gárdonyi Géza) S az első bús jöttmentnek Pénzecském megcsörgetem S királyian, vidáman Lábai elé vetem. (Ady Endre) Tibor az asztalra vetette galambszürke bőrkesztyűjét. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) (népies) <Állatnak, állat elé> ennivalót dob, lök oda. Vess a tehén elébe! □ Az a másik kocsiról való derék, becsületes jó ember … megőrizte a subákat, sőt vetett a lovak elébe is. (Tömörkény István) Ferenc az istállóba nézett be, vetni a lovaknak. (Móra Ferenc) || b. (tárgy nélkül) (népies) <Tűzre> egy v. több darab fát dob. Vess a tűzre!
  • 3. tárgyas Hirtelen lendülettel vhova, vmire tesz vmit. Hátára vetette a zsákot. Nyakába vetette tarisznyáját. Vállára vetette a puskáját. □ Ponyvát vet a felső falra, lent meg cövekhez köti: kész a födél. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas <Ruhaneműt> gyorsan, rendsz. nagy lendülettel, hevenyészve leterít vhova, ráterít vkire, vmire. Vö: rávet (1). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk vet vmit; → fátyolt vet vmire; nyakába vet vkinek vmit; → panyókára, panyókán vet. Palástot vetett a vállára. □ Az asztal túlsó végére terítőt vetett. (Gárdonyi Géza) Kacér frizurákba fonta a haját, tarka kendőket vetett a vállára. (Babits Mihály) Vállára vetette a kiskabátját, és már szaladt is. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas Vkire, vmire v. (ritka) vkinek, vminek vet: <fonott, szíjas v. ruhaféle eszközt> rádob, ráhajít vkire, vmire, ill. köréje dob. Utána v. közéje veti a → gyeplőt; hálót vet vki elé v. vkinek. Gyeplőt vet a ló nyakára. Pányvát vet a vágtató lóra. A hóhér az elítélt nyakába veti a hurkot. □ Amint közibök értem …, pányvát vetettek a nyakamba. (Jókai Mór)
  • 4. Vhova, vmire veti magát: magát lábával ellökve, mozgásba lendítve úgy helyezkedik, jut vhova, vmire, hogy rendsz. álló helyzetből hirtelen (többnyire) más testhelyzetbe kerül. Székbe, díványra veti magát; térdre veti magát; vkinek a → karjaiba veti magát. □ Toldi György … Egy öreg karszékbe urmagát vetette. (Arany János) A nő a medencébe vetette magát. (Kosztolányi Dezső) || a. Vkire, vmire veti magát: vkire, vmire támadólag, egész erejével ráugrik. Vö: rávet (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk veti magát. □ Iszonyú ordítással veté magát … Bánfira. (Jókai Mór) || b. Vkire, vmire v. vki után veti magát: a) vkit, vmit egész erejével megtámad, v. hevesen üldözni kezd, hogy elfogja. Vö: rávet (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk veti magát. □ [A medve] Vetette magát már lovasok rendére, Asszonyi nézői hangos ijedtére. (Arany János) Mindenki a rókákra vetette magát. (Arany János); b) (átvitt értelemben) szerelmi vággyal ostromolni kezd vkit, hogy meghódítsa. □ Az úrfi utánam vetette magát. (Szigligeti Ede) Mondd, melyik udvarlómra vetetted magadat …? (Justh Zsigmond) || c. (ritka, irodalmi nyelvben) Egyet v. egyet-kettőt vet magán: nagy lendülettel löki magát, v. lök magán egyet-kettőt; nagy erővel és hirtelen fordul egyet. □ Tenger ez, melybe ő elsüllyed. Egyet vetett magán, s ismét a felszínén volt. (Jókai Mór)
  • 5. tárgyas Vhova vet vkit, vmit: <állat, kül. ló> hánykolódva ledobja magáról, s vhova lefordítja. A ló a földre vetette lovasát. □ Gyerekkoromban egyszer vizes árokba vetett a ló. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas <Robbanás, robbanó anyag> hirtelen, nagy erővel vhova emel, juttat, dob vmit. Az ekrazit a hidat a levegőbe vetette. A robbanás a kődarabokat messzire vetette.
  • 6. tárgyas Vhova vet: <nagyobb víz, benne levő tárgyat v. élőlényt> magából kidobva, kilökve vhova juttat. → Felszínre vet vkit, vmit. A folyó a partra vetette a holttestet.
  • 7. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Vhova, vmibe vet vkit: <néhány állandósult szókapcsolatban:> vmely helyre, helyzetbe, állapotba juttatja, s ezzel megfosztja szabadságától. Hatalma alá vet: hatalma alá hajt; börtönbe, kalodába, tömlöcbe vet vkit. □ Még holnap férjhez mégy vagy börtönbe vetlek. (Gyulai Pál) || a. tárgyas (átvitt értelemben, hivatalos) Zár alá vet vmit: rendelettel megtiltja vminek a szabad forgalmát v. szabad használatát. Vagyonát zár alá vetették. □ Korponay birtoka még mindig zár alá van vetve. (Jókai Mór) || b. tárgyas. (átvitt értelemben, régies) Prédára v. prédául vet vmit, vkit: megengedi, hogy kényük-kedvük szerint éljenek, bánjanak vele, kizsákmányolják, kifosszák. A győztes hadvezér prédára vetette katonáinak a várost. || c. tárgyas (átvitt értelemben is) <Állandósult szókapcsolatokban.> Gyors mozdulattal v. hirtelen elhatározással vhova tesz v. ad vmit. → Latba v. latra vet vmit; → mérlegre vet vmit; zálogba v. (ritka) zálogul vet: <vagyontárgyat> zálogként ideiglenesen átad. Fülbevalóját zálogba veti. □ Ily haszon nélkül való portékáival semmit sem gondolt, hanem mázsára vetette, s … eladta. (Csokonai Vitéz Mihály) Ha kevésli, amit zálogul vetettem, Szép szabadságomat, reménydús éltemet … Áldozatul inkább életemet adom. (Arany János) A lányom aranymarháit [= arany értéktárgyait] voltam kénytelen zálogba vetni. (Mikszáth Kálmán)
  • 8. (átvitt értelemben, kissé választékos) A sors, a végzet, a véletlen vhova vet vkit: a körülmények összejátszás folytán, kényszerűségből vhova kerül vki. □ Vessen a végzet valamerre tetszik, … Mindenütt boldog megelégedéssel Nézek az égre! (Berzsenyi Dániel)
  • II. Bizonyos mennyiségben vhova juttat.
  • 1. tárgyas <Növénymagot> rendsz. megmunkált földbe juttat (, hogy kikeljen és felnőjön). Búzát vet; kendert vet. □ A föld nem akart hozni … csak fát, borókabokrokat …, de az emberek kényszerítették, turkálták, piszkálták: "Teremj kutya! Azt, amit mi vetettünk beléd." (Mikszáth Kálmán) Akinek csak két-három holdja van, annak nem búzát, hanem mákot kellene vetnie. (Nagy Lajos) || a. (tárgy nélkül) Nem tanácsos nagyon sűrűn vetni. Az idén a kedvezőtlen időjárás miatt későn vetettek. □ Légy egyszerű fia az édes anyának: Szánts, vess, fákat növelj! (Tompa Mihály) [Ady emlékezete.] Teste a földé. Földmívesé lelke … Sírja hárommillió koldus telke, | hol házat épít, vet majd és arat. (József Attila)
  • 2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Árut, rendsz. nagyobb mennyiségben, vmely gazdasági megfontolás alapján> hirtelen forgalomba hoz; dob. → Áruba vet; piacra vet. Nagy mennyiségű tojást vetettek piacra.
  • 3. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Harcba vet: <embereket, harci egységet> rendsz. gyors intézkedéssel harcolni küld, a küzdők első vonalába rendel. Legjobb erőiket vetették harcba.
  • III. tárgyas Hirtelen mozdulattal vmerre irányít, vmi felé tart.
  • 1. Vmijét vmerre veti: vmelyik tagját vmely irányban hirtelen lendülettel elmozdítja, és egy darabig ilyen helyzetben tartja. Vö: hátravet. Oldalt veti a fejét, nyakát, törzsét; keresztbe veti a lábát. □ Derekát azonban kezdte egyengetni, Kár, hogy csak a nyakát tudta hátrább vetni. (Arany János) A legénység keményen lépdelve … veti fejét Valér koporsója felé. (Tömörkény István) || a. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatokban.> Szemét, tekintetét vmerre, vkire, vmire veti: a) hirtelen vmerre néz, vkire, vmire ránéz; vö. rávet (4); rám, rád, ránk, rátok, rájuk veti a szemét, tekintetét; tekintetét égnek veti; b) (átvitt értelemben) vkire, vmire figyel, felfigyel; (átvitt értelemben is) (vmilyen) → szeme(ke)t vet vkire, vmire; egy pillantást vet vkire, vmire: gyorsan ránéz, majd újra elfordítja tekintetét. □ Ti …, Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, Jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek, | Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! (Bacsányi János) A király most szemét Miklósra vetette. (Arany János) Figyelsz-e még ránk harcos Ady Endre? Érdemes még szemedet vetni ránk? (Tóth Árpád) Az ablakra veti okos kis szemét. (Móra Ferenc)
  • 2. Vmijét vminek, ritk. vkinek veti: a) vmelyik testrészét feszítve v. lökve nekitámasztja vminek, vkinek; vö: nekivet (1); nekem, neked, nekünk, nektek, nekik veti a hátát; vállát a szék támlájának veti. Hátamat a falnak vetettem. □ Ketten-hárman ültek úgy, hogy egymásnak vetették a hátukat. (Móricz Zsigmond); b) vmelyik testrészét nekifeszíti vmely tárgynak, hogy megmozdítsa, v. nagyobb erőt fejtsen ki vele. □ Karját evezőnek négyszer-ötször vetve Átrugja magát az apáca szigetbe. (Arany János) || a. <Állandósult szókapcsolatokban.> → Kezet vet vkire; (régies) lábat vet: megveti a lábát (vhol). □ A főtábor …, Merre magyart telepedve tudott, oda zúga hegyéről, S öldöklő kezeit gyarló öregekre, fiúkra, És gyámoltalanúl maradott hölgyekre vetette. (Vörösmarty Mihály) Most már pihenni akar, lábat vetni, hogy megismerje azt a helyet, ahol tán még egyszer fészket is rakhat. (Justh Zsigmond) || b. (ritka) <Ruhadarabot, rendsz. szélnek v. szél ellen> védekezésül, védelmül nekifeszít. □ Bő köpenyét szél ellen vetni törekvék. (Arany János)
  • 3. (átvitt értelemben) <Állandósult elvont szókapcsolatokban.> Bizalmát, reményét vkibe, vmibe veti: bízni, remélni kezd v. bízik, reménykedik vkiben, vmiben. Bizalmát a mások segítségébe veti. Belé vetettem minden reményemet, de csalódtam benne. □ A megalakulandó akadémiába vetette reményét. (Gyulai Pál) || a. (átvitt értelemben) Ügyet vet vmire: figyelmet, gondot fordít vmire; észreveszi. Ügyet se vet vmire, vkire. Most kezdtem csak ügyet vetni a veszedelemre. □ Őfelsége ügyet se vetett a kacskaringós gyalogútnak. (Mikszáth Kálmán)
  • IV. tárgyas Rövid mozdulattal v. sietve megformál, kialakít, v. elkészítve, szétterítve elhelyez.
  • 1. (vonzat nélkül ritka) <Betűt, mondatot, szóba foglalt gondolatot> ír vmire. Hevenyészve papírra vetette gondolatait. Szabályos mondatokat vet papírra. □ Ismét kezdé vetni a betűket. (Kemény Zsigmond) A toll sercegve vetette papírra Emma hegyes betűit. (Krúdy Gyula) || a. (vallásügy) Keresztet vet: kezével v. ujjával a levegőben v. testét érintve keresztet ír le. Katolikus módon vet keresztet. Óhitűek módjára veti a keresztet. □ Semmi gyanút nem költ a kicsi kápolna…. Magyar és olasz vét előtte keresztet. (Arany János) Az esteli harang most kondult, meg … Ájtatosan keresztet vetett magára. (Mikszáth Kálmán) || b. <Rajzot, festményt papírra, vászonra> sietve, vázlatosan (le)rajzol v. (le)fest. A művész gyorsan papírra vetette a táj körvonalait. A festő az arc főbb vonásait vetette vászonra. || c. <Néhány szókapcsolatban.> <Átfordulással járó testmozdulatot> egyszer megcsinál. Bukfencet vet; → cigánykereket vet. □ A serdülő leányok az útszélén cigánykereket vetettek. (Kemény Zsigmond) A török bukfencet vetett a levegőben, s puff le a porba. (Gárdonyi Géza)
  • 2. <Néhány állandósult szókapcsolatban.> Bizonyos mozdulatokkal kész formába hoz, előkészít vmit. Ágyat vet: a) az ágyat alvásra el- v. előkészíti. Az anya puha ágyat vetett a gyerekeknek. b) fekvő- v. alvóhelyet készít. Szalmából vetett ágyat magának. Vályogot vet: vályogot készít; téglát vet: téglát készít. □ Ha elmentünk, szedjen le, vessen ágyat és maga is lefekhet. (Hunyady Sándor) Mint az izmok, ha dolgozik az ember, | reszel, kalapál, vályogot vet, ás, | úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el | minden hullám. (József Attila) || a. (ritka) Alapot vet v. alapját veti vminek: a) (átvitt értelemben is) megalapoz vmit, megalapít vmit. □ Elzavarák a sast … S fészke helyén váruk alapját vetették. (Arany János) || b. (ritka) Hidat vet vmire: hevenyészve hidat épít vhol. □ Mit nyernének a törökök, ha hidat vetnének a vízre s a kapunak rohannának? Egypár golyót az oldalukba. (Gárdonyi Géza)
  • 3. <Állandósult szókapcsolatokban.> <Csapdafélét, gátat> készít és elhelyez, hogy vele vkit, vmit elfogjon v. megakadályozzon szabad mozgásában. Hurkot, kelepcét, tőrt v. cselt vet vkinek, vminek v. (ritka) vmi elé: a) csapdát helyez vkinek, vminek az útjába, hogy vele megfogja. Az erdőőr tőrt vetett a rókáknak. b) (átvitt értelemben) furfanggal, igazi szándékát leplezve kellemetlen, veszedelmes v. szorult helyzetbe igyekszik hozni vkit; → lest vet. □ E rút áruló Ma cselt vetett … (Szigligeti Ede–Shakespeare-fordítás) A sziklakapunál egynémely tüzes kurucok kelepcét akarnak vetni a számára. (Jókai Mór) || a. Gáncsot vet vkinek v. (ritka) vki elé: a) lábával elgáncsolni iparkodik. □ Néha felhajíták egymást, s a leeső ismét talpon állt, s mikor legjobban hanyatlott, akkor fordult ismét egyet, ellenének új gáncsot vetve. (Jókai Mór); b) (átvitt értelemben, ritka) vkinek szándéka, tervei elé furfanggal v. alattomosan akadályt gördít. □ Elragadó őszinteség. És nem gondol arra, hogy én … gáncsot vethetnék a tervei elé? (Herczeg Ferenc)
  • 4. <Gátat, határt> bizonyos ponton emel, ill. kijelöl, hogy vmi azon túl ne terjedhessen. Gátat vet vminek v. vmi elé: árvíz v. hullámtörés elé gátat épít; (átvitt értelemben) gátat vet vminek, vkinek v. vmi, vki elé: továbbterjedésében, elhatalmasodásában megfékez, (meg)gátol vmit, vkit; → határt vet vminek. A járvány terjedésének gátat vetettek. □ Csak vess határt az indulat hevének. (Vörösmarty Mihály) Mert győzni fogsz, dicső respublica, Bár vessen ég és föld elédbe gátot. (Petőfi Sándor) [A dereglye] egy nagy kert elé jut, melynek kőfala gátat vet a hullámnak. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Véget vet v. végét veti vminek: okozza, hogy abbamaradjon vmi; megparancsolja, hogy befejeződjék vmi. → Önkezével vet véget életének. □ Végét vetik a zenének, S haza mennek a legények. (Petőfi Sándor) A bécsi béke … véget vetett a hadilábnak. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, régies) Nem vet neki ennyi meg ennyi órát, napot, hónapot, esztendőt: nem hiszi, hogy el fog tartani annyi ideig, hogy beletelik annyi idő. □ Nem vetek neki egy hónapot, hogy ismét találkozunk. (Jókai Mór) Nem vetek neki tíz napot, a romvári boltos urak között furcsa világ lesz. (Tolnai Lajos)
  • 5. (átvitt értelemben) <Hajlékony, nem merev anyag gyűrődést, ráncot, hurkot> alkot úgy, hogy rendsz. futólag gyűrődésbe, ráncba, hurokba formálódik. A ruha buggyot, redőket vet. Arca haragos ráncot vetett. □ Atillája … ráncot vet a hóna alatt. (Szigligeti Ede) Az arca goromba redőket vet, mintha rinocéroszbőrből volna. (Jókai Mór) || a. Hullámokat vet: <víz> a felszínén hullámos lesz; hullámokba verődik. □ Föltámadott a tenger, A népek tengere, Ijesztve eget földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. (Petőfi Sándor)
  • 6. <Gyúlékony v. kemény súrlódó anyag lángot, szikrát stb.> hirtelen kibocsát magából. Lángot vet: a) lángra lobban; b) (átvitt értelemben, választékos) <szem> hirtelen indulat, düh kifejezését mutatja, árulja el; → lobbot vet; szikrát vet; (átvitt értelemben, ritka) füstöt vet vmi: a) hirtelen füstölni v. gőzölni kezd; b) semmivé lesz, elfogy. □ Bálint úr felkapta a fejét … A szeme lángot vetett. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) □ Szikrát vet fogam közt a szó. (József Attila) || b. (átvitt értelemben, választékos) <Emberi szem ütés, hirtelen nyomás következtében vmely fényjelenséget> felvillanni, látni vél. Szeme szikrát vetett, úgy beleütötte a fejét a falba. □ Szemeim zöldes karikákat vetettek. (Mikszáth Kálmán)
  • 7. (átvitt értelemben) Vmit vet vkire, vmire v. (ritka) vmin: vmely fényhatást, ill. fény- v. árnyjelenséget előidéz rajta; okozza, hogy az vkire, vmire essék. Vö: rávet. Árnyékot vet vkire, vmire: a) úgy helyezkedik el, hogy vkire, vmire árnyék esik; b) (átvitt értelemben) kedvezőtlen színben tüntet fel vkit v. vkinek a jellemét; vmilyen fényt vet vkire, vmire: vmilyen jellegűnek mutatja, vmilyen színben tünteti fel; → világot vet vmire; → éles világot vet vmire. A hold sugárt vet a tóra. □ Hol van a bérc, és a vár fölette, … Honnan a hír felszáll … S fényt a késő századokra vét? (Kölcsey Ferenc) Vajon legújabb történetíróink fognak-e némi fényt vetni a homályra? (Gyulai Pál) Rendetlen hajára valóságos fénylő glóriát vetettek a lángok. (Mikszáth Kálmán) Széles karimájú kalapja árnyat vetett arcára. (Kosztolányi Dezső) A piros téglalépcsőn sárga foltokat | vet a késői napfény. (Babits Mihály)
  • 8. (átvitt értelemben, népies) <Állat ivadékot> világra hozza, <növény új sarjat> hajt. Almot, kölyköt vet; bimbót, rügyet vet. □ Növekszik már az a gally … – De hát vetett-e már rügyöt? (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, népies) <Személyre vonatk. rendsz. rosszalló értelmű szókapcsolatokban.> <Gyermeket> szül, világra hoz. Fattyat vet: házasságon kívül gyermeket szül. □ Fenevad módjára egyszer veti kölkét. (Arany János)
  • 9. (átvitt értelemben) <Szót, mondást, véleményt> futólag, hirtelen kimond, esetleg foghegyről, hanyagul odamond vkinek. Okul vet: megokolásképpen röviden felhozza; utána vet vmit: röviden megtoldja még egy-két szóval, amit előbb mondott. Vess neki egy jó szót! □ "Ki az," veti Lajos: "ez már szemtelenség!" (Arany János) Szervusz, kapitány! – ismételte foghegyről vetve a szót. (Krúdy Gyula) Ha nincs ennivaló …, mingyán azt veti: nem is maradok én itt. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Szemrehányásképpen, gáncsként v. cáfolatul, rendsz. röviden, kurtán mond vmit. Ellene vet (vmit): kifogásképpen v. cáfolva röviden nyilvánít (vmit); szemére vet vkinek vmit: szemrehányásképpen v. vádolóan mond vkinek vmit, vkinek hibáját nyíltan szemébe mondja. □ Maga is éppen oly árulást követett el, milyet most elég vakmerőn társának szemére akar vetni. (Vörösmarty Mihály) Legtöbb regényem ellen azt vetik, hogy … regénynek nem valószínű. (Jókai Mór) A hiúságot vagy az irodalmi érzékenykedést még ellenségeim sem vetették soha szememre. (Gyulai Pál)
  • V. tárgyas Hivatalos intézkedéssel kiszab, kiró, elrendel.
  • 1. <Adót, illetéket> kivet (9), kiszab, kiró; behajtását elrendeli. Vö: rávet (6). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk veti az adót; vámot vet vkire, vmire; (történettudomány, régies) sarcot vet vkire, vmire: megsarcol vkit, vmit, rendsz. elfoglalt várost. A dohányfélékre adót vetettek. □ Lajos az esdőknek mutat komoly arcot, S vete a városra vétke miatt sarcot. (Arany János) Ocskay csapatjai … a városra kemény sarcot is vetettek. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben, régies) Tilalmat vet vmire: tiltó intézkedést hoz, tiltó szabályokat rendel el vmire. Tilalmat vetettek a kábítószerek behozatalára. □ II. József tilalmat vetett a szerencsejátékra. (Jókai Mór)
  • VI. (átvitt értelemben) Vmilyen értelmi munkát végez.
  • 1. tárgyas (régies) Számot vet vmivel: számításba vesz, megfontol vmit, tekintettel van vmire. Számot vetett a helyzettel. Minden eshetőséggel számot vetett. || a. tárgyas (régies) Számot vet vkivel: a) felelősségre von vkit; leszámol vkivel; b) tárgyas (ritka, régies) anyagi dolgot elszámol vkivel; számot vet magával: helyzetét, körülményeit és az eshetőségeket megfontolja. □ Azért hívattam össze kegyelmeteket …, hogy mindenki számot vessen magával. (Gárdonyi Géza)
  • 2. tárgyatlan (régies) Vmihez vet: vmiről, kül. vminek értékeléséről valószínű véleménye van. □ Az erdőmester nem rosszul vetett Rákóczi jelleméhez. (Kemény Zsigmond)
  • 3. tárgyatlan (gyak. visszaható névmással) (népies) Vkire, vmire vet: vkit, vmit okol (vmiért). Magára vet: belátja, hogy önmaga az oka vminek. Rám nem vethet emiatt senki sem. Ha rossz következménye lesz a dolognak, magadra vess. □ Magadra vess, hogy így bánom veled. (Vörösmarty Mihály) Én nem bánom, tekintetes uram, de akkor aztán magára tessék vetni … (Mikszáth Kálmán) [A leány] fejfájásról panaszkodott, fülzúgásról. Péter úr aggódott miatta. A hosszú télre vetett, a szobai levegőre. (Gárdonyi Géza)
  • 4. tárgyatlan (ritka, népies) Vmire vet: a) némi valószínűséggel vmire következtet; vmire magyarázza a dolgot. Arra vetek, hogy az ő keze van a dologban. □ Kicsit megborzong … A csősz arra vet, hogy hűvös már az este, és hideget hoz fölülről a harmat. (Tömörkény István); b) figyelemmel, érdeklődéssel fordul vmi felé. □ A gonosz nebulók[ról] … azt hinné az ember, hogy az eszük a pigejáték és a labdán kívül nem vet más világi dolgokra. (Mikszáth Kálmán)
  • Szólás(ok): ld. bukfenc, farkaskasza, gaz, kereszt, kesztyű, kő, sut, vasvilla. Közmondás(ok): Ki mint vet, úgy arat: mindenki úgy látja hasznát v. kárát, ahogyan cselekedett.
  • Igekötős igék: alávet; általvet; átvet; bevet; belevet; egybevet; elvet; ellenvet; előrevet; felvet; félrevet; hátravet; hazavet; hozzávet; idevet; keresztülvet; kivet; közbevet; levet; megvet; mellévet; nekivet; odavet; összevet; rávet; széjjelvet; szétvet; túlvet; végigvet; visszavet.
  • Szóösszetétel(ek): hány-vet; szánt-vet.
  • veteget; vetet; vethető; vettet.