Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VESZTETT [e-ë] melléknév -en [e]
  • 1. Olyan <dolog>, amelyet vki v. vmely közösség elvesztett. Vesztett ütközet, remények. Csapatunk a vesztett pontokat tekintve második helyen áll. □ Vesztett csaták, csufos futások! Bár merre nézek, mást nem látok. (Petőfi Sándor) Gyászfátylon át játszik velem Vesztett ifjúság, szerelem! (Gyulai Pál) Vesztett örömök legszebb örömök! … (Juhász Gyula) A városokban ilyen időben ingre vetkőznek a kártyások …, s minden vesztett játszma után zsebkendővel törlik homlokukról az izzadságot. (Nagy Lajos)
  • 2. (sz-ragos tárggyal) Olyan <személy, dolog>, aki, amely elvesztett vmit. Reményét vesztett ember; fiát vesztett anya; színét vesztett ruha. A türelmüket vesztett munkások sztrájkba léptek.
  • Szóösszetétel(ek): fejevesztett; fejvesztett; fékevesztett; kegyvesztett; párjavesztett; talajvesztett.