Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VESZTEGLŐ
VESZTEGZÁR
VÉSZTERHES
VESZTES
VESZTÉS
VESZTESÉG
VESZTESÉGES
VESZTESÉGLISTA
VESZTETT
VESZTŐHELY
VÉSZTÖRVÉNYSZÉK
VET
VÉT [1]
VÉT [2]
VÉT [3]
VÉTEK
VETEKEDIK
VETÉL
VÉTEL
VÉTELÁR

VESZTEGETÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. A veszteget (1–2) igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vmit veszteget vki. Erő, idő, pénz, szavak vesztegetése; az árunak olcsón való vesztegetése. □ Amit idáig tett, [az ügy] iránti buzgalomból tette, … amit azután tenne, az már vesztegetés volna. (Vas Gereben)
  • 2. Vkinek pénzzel, ígérettel meggyőződésével ellenkező cselekvésre való késztetése, rábírása. Választási vesztegetés. □ A trónkövetelők mindegyike … pazaran használá a vesztegetés eszközeit. (Eötvös József) || a. (jogtudomány) Kül. az a bűncselekmény, amelyet az követ el, aki közhivatalnokot pénzzel v. más juttatással hivatalos hatáskörében részrehajlásra v. kötelességmulasztásra rábír v. igyekezik rábírni. A vesztegetés bűntette.
  • vesztegetési.