Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VESZTEGLŐ
VESZTEGZÁR
VÉSZTERHES
VESZTES
VESZTÉS
VESZTESÉG
VESZTESÉGES
VESZTESÉGLISTA
VESZTETT
VESZTŐHELY
VÉSZTÖRVÉNYSZÉK
VET
VÉT [1]
VÉT [2]
VÉT [3]
VÉTEK
VETEKEDIK
VETÉL
VÉTEL
VÉTELÁR

VESZTÉS [e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
  • 1. (ritka) A veszt igével kifejezett történés; az az állapot, eset, hogy vki vmit (el)vesz(í)t. Becsület, idő, pénz vesztése. Vesztésben van. □ Árulás ragadta ki kezünkből a diadalt …, de hátra van a vesztést helyrehozni s az árulást megbosszulni. (Jókai Mór)
  • 2. (régies) Rontás, rombolás, pusztítás. □ Fáradt ifju, távol föld lakója, Nem jövök én lelked vesztésére. (Vörösmarty Mihály) || a. (elavult) Kivégzés (1). □ Halasztják a vesztést, míg csak lehet. (Vörösmarty Mihály) Holnap hajnalhasadtakor nyitják ki a kaput, s aztán nagy vesztés lesz. (Jókai Mór)
  • Szóláshasonlat(ok): (tájszó) büdös, mint a vesztés: szörnyen b.
  • Szóösszetétel(ek): állásvesztés; becsületvesztés; csatavesztés; fejvesztés; hivatalvesztés; jogvesztés; jószágvesztés; szabadságvesztés; szemfényvesztés; útvesztés.