VÉGINTÉZKEDÉS  [g-i] főnév (
ritka)
Vkinek utolsó intézkedése, melyben az illető  közvetlenül a halála előtt  tulajdonának további sorsáról, ügyeinek további intézéséről rendelkezik; végrendelkezés. 
Végintézkedést tesz. || a. (
jogtudomány) Halál esetére szóló, rendsz. örökösödésre vonatk. rendelkezést magában foglaló jogügylet. 
Az egyoldalú végintézkedést végrendeletnek nevezik.