VETÉLKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. (kissé választékos) <Személy, közösség testi ügyességben v. szellemi téren> igyekszik utolérni, felülmúlni, legyőzni más személyt, közösséget; mérkőzik, versenyez, verseng vele. Vetélkedik vkivel (vmivel) vmiben. A két kitűnő tanuló egész évben vetélkedett (egymással). A két sportcsapat régóta vetélkedik. Sokat vetélkedtünk futásban. □ Nem volt
sportember
soha nem vetélkedett, s nem akart semmiben kitűnni. (Móricz Zsigmond) || a. (kissé választékos) <Személy> versengve küzd, viaskodik vkivel vmiért. Vetélkednek a bajnokságért, az elsőségért. Vetélkedtek a leány szerelméért. || b. (kissé választékos) <Személy> megelőzni, felülmúlni igyekszik egy másik személyt; túltenni igyekszik rajta, vminek a végrehajtásában verseng, versenyez vele. Abban vetélkedtünk, melyikünk lesz készen hamarább. □ A jelenlevő urak vetélkedve siettek üdvözlésére. (Jókai Mór) Az asszonyok vetélkedve adtak Bundásnak enni. (Nagy Lajos) || c. (ritka, kissé választékos) Vetekedik (2), vetekszik vmivel. □ Fényes familiája minden tekintetben a legelsőkkel vetélkedhetik. (Csokonai Vitéz Mihály) A bujdosó király ily szókat hallatott:
| "Kincsem vetélkedett Dárius kincsével." (Petőfi Sándor)
- 2. (régies) Vitatkozik, vitázik vkivel.