VESZŐDSÉG [veszőccség] főnév -et, -e [ë, e]
Sok, hosszas v. aprólékos gonddal, fáradsággal, bajlódással, vesződéssel járó állapot, munka, tevékenység, tennivaló. Sok vesződségbe kerül, sok vesződséget okoz, sok vesződséggel jár vmi. Sok vesződsége volt, amíg felnevelte gyerekeit. Belepusztul az örökös vesződségbe. □ Véget ér már a hétköznapi vesződség, Várd örömmel a szép derült ünnepet! (Petőfi Sándor) Egyre
sötétebb volt a lelke. Az utóbbi napokban már azt fejtegette, hogy nincs értelme az életnek: lótás futás, gondok, vesződségek. (Gárdonyi Géza)