Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VÉSZES [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. (választékos) Veszélyt, bajt hozó, kárral, veszedelemmel fenyegető; veszélyes, veszedelmes. Vészes felhők tornyosulnak; nem olyan vészes. □ Isten hozzád csolnak, S te vészes part. (Kölcsey Ferenc) És egyebet nem kért, egyebet nem ajánlt, Csak hogy vészes utra ne keljen egyedül: Hagyja őt legalább menni kíséretül. (Arany János) || a. (választékos) Bajt, szomorúságot okozó, végzetes. □ Háborús melléből sóhajok kelének: Kínai s átkai vészes szerelmének. (Arany János)
  • 2. (választékos) Fenyegetően baljóslatú, megdöbbentő, ijesztő, vészes tekintet. □ Róza reszket s eltünének Vészes álmai. (Kölcsey Ferenc) Mennydörgést felülmul vészes ordítások. (Arany János) Mi láttuk őt, a Démont, vészesen lobogó szemekkel, láttuk őt, aki csak gyűlölve szeret. (Karinthy Frigyes) A villamos … vészesen prüszkölve és csöngetve közeledett. (Nagy Lajos)
  • 3. (főleg állítmányi használatban) (ritka) Vmely járványos betegségben levő <állat>. Vészes a baromfi, a sertés. || a. (orvostudomány) Vészes vérszegénység: a vörös vérsejtek pusztulásával járó betegség. Gyermeke vészes vérszegénységben halt meg.
  • vészesség.