VESZŐDÉS [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A vesződik igével kifejezett cselekvés, tevékenység, az a tény, hogy vki, vmi vesződik vkivel, vmivel; bajlódás. Az anya vesződése gyermekeivel. Fél nap vesződésünkbe került, amíg rendbehoztuk a lakást. Nagy vesződéssel húzták ki a sárból a kocsit. □ Ha némi függetlenségre tehetnék szert, lendíthetnék az irodalomban is valamit, amit most napi vesződéseim közt
tenni képes nem vagyok. (Arany János) || a. Vesződség. Mennyi vesződésem van vele! Sok vesződéssel jár a dolog.