VESSZŐZ [e] tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön (
régies)
<Büntetésből> vesszővel ver, fenyít vkit.
Ma már nem vesszőzik a gyermekeket. □ Gaz hajdu
Miért vesszőzöd a ringyót? saját Hátadra verj. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) [Katona-élet.] És az embert hogy szeretik! | Visszaviszik, ha elszökik, És az alatt, míg vesszőzik, Sétál vagy fut, ahogy tetszik. (Petőfi Sándor)
- Igekötős igék: megvesszőz; végigvesszőz.
- vesszőzés; vesszőző; vesszőzött; vesszőztet.