Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Veszedelembe került v. attól félő embernek éles, gyak. artikulátlan kiáltása, amellyel rémületét jelzi, segítséget kér, v. a veszélyre hívja fel a figyelmet. Rémült vészkiáltás. Vészkiáltás hallatszott. Veszélyben a haza! mondta Kossuth, s ez vészkiáltásként hatott a nemzetre. □ A veszélyes pillanatban megbénítá a rablókat a vészkiáltás. (Jókai Mór) Hirtelen felszaladtam egy kősziklára, s ott kiadtam az erdei vészkiáltást: Hahó! (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Irodalmi alkotás, szónoklat útján v. (ritka) vmilyen jellel történő figyelmeztetés vmely közelgő veszedelemre; vészjel. □ A véres karddal hirdetett vészkiáltás nyomtalanul hangzott el a honban. (Jókai Mór)