Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VÉSZJELZŐ melléknév és főnév (választékos)
  • I. melléknév Olyan <eszköz, készülék v. jelenség>, amely vészjel(ek) adására való, alkalmas, v. amelyet alkalmilag erre használnak fel, ill. olyan <megnyilatkozás>, amely veszedelemre enged következtetni. Vészjelző csengő, harang, lövés, síp; vészjelző tekintet. Vészjelző mozdulattal integetett felém. □ Egyszer aztán a harangok ünnepi zengésből áttértek a vészjelző kongatásra. (Jókai Mór) A … hegyi juhar ágán rigó szólalt, és halkan, ijedten az ő rekedt, vészjelző szavával csevegni kezdett egy szarka. (Kaffka Margit)
  • II. főnév (ritka) Vészjelző készülék. Megszólaltatta a vészjelzőt.