Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan, aki, ami vés (1). A díszítést véső munkás. Véső szerszám kell ide, nem fúró.
II. főnév -t, -je [e]
1. Acélból készült, rendsz. széles élű, egyenes v. rézsútos végű, lapos, általában nyéllel ellátott éles szerszám, amellyel ( nyelét kézben tartva és végét kalapáccsal v. ököllel ütögetve ) fába, fémbe, kőbe vésni szoktak. Csapott élű véső; fametsző, lyukvágóvéső; egyenes, fogas, görbe, hegyes, homorú, lapos, nagyoló, rézmetsző, simító véső; a szobrász vésője; → kiesik a véső a kezéből. A véső az asztalos, a kőműves, az ötvös, a vésnök szerszáma. A szobrász vésője remekelt. Vésővel forgácsolnak, metszenek és vágnak. □ Kalapács, fúró, gyalu, véső zaja elült. (Kuncz Aladár) Pókhálós és összetört a véső (Juhász Gyula)
2. (ritka) Az a személy, aki véséssel foglalkozik; vésnök. A véső szép munkát végzett.