Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév (csak az 1, 1b, 2, 2b jelentésben:) -en [e] v. (csak az 1a, 2bc, 4, 4a, 5 jelentésben) -ül, -ebb [e]
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan, ami megvolt, de már nincs meg; ami elveszett. □ Veszett fiának feltalálása csak apám végnapjainak nyugalmát zavarhatná. (Eötvös József) || a. Olyan <dolog>, amelyről kétségtelen v. nagyon valószínű, hogy el fog veszni; kilátástalan, reménytelen. Veszett pénz ez már; veszett ügye ← van. □ Veszett népem veszett földje: Sohse nézek többet vissza. (Ady Endre) || b. Kárba veszett: olyan <dolog>, amely eredménytelen maradt, hiábavalónak bizonyult. Kárba veszett erőfeszítés, fáradság, költség. □ Biz ez mind kárba veszett dolog volt: epedezés, levélfirkálás, bókok. (Jókai Mór)
2. Víziszonyban szenvedő, megveszett <állat, rendsz. kutya>. Veszett kutya ←. Megmarta a veszett kutya. Ritkaság a veszett macska. □ Mint veszett kutyáé csorog véres nyála. (Arany János) Kivájt, üres szemgödrökkel rohan a pusztaságba, mint egy kivert, veszett eb. (Ambrus Zoltán) Jön a kutya, a veszett kutya, a vadult bika (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben, ritka, népies) Veszett ló: oktalanul ártalmas, közveszélyes ember. □ A mi virágos keleti nyelvünk "veszett lónak" szokta az olyan emberi nevezni, aki minden helyes ok nélkül nekirohan mindenkinek, s keresztül-kasul gázol ártón és ártatlanon. (Jókai Mór) || b. (túlzó) Rettenetesen dühös v. őrjöngő; felbőszült, feldühödött, bősz. Veszett bika, vadkan. Hallgattasd el ezt a veszett bolondot! □ Megindult a két ló, mint két veszett sárkány. (Mikszáth Kálmán) || c. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan <dolog>, amit vki nehezen visel el; nagyon kellemetlen, igen nagy(fokú), rendkívüli, szörnyű; veszekedett. □ "Hajh be veszett egy idő!" mond Bende. (Arany János) Sarkantyúval döfött bordám közé Száz veszett fájdalom. (Tóth Árpád) || d. (átvitt értelemben, bizalmas) Rendkívül vesződséges, igen nehéz; veszekedett. Hová mentek ebben a veszett időben? □ Az eredeti váltogatva rímel: nekem ennyit tenni is veszett munka volt rím dolgában. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, népies) Veszett hír, név: erkölcsi tekintetben romlott v. annak híresztelt személy híre, neve: veszett nevét v. hírét → költi vkinek, vminek. □ Tán veszett nevemet is lemossa vérem, Kit fejemre költe drága jó testvérem. (Arany János) A diáktartó helyeken, hogy veszett hírüket ne költsék az egyre változó kosztosok, őrületes verseny fejlődött ki. Asszonynénéimék örökké sütöttek, főztek. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben, népies, bizalmas) Féktelenül heves, eszeveszett, bomlott, szertelen <érzés, indulat v. ennek megnyilvánulása>. Veszett fájdalom, harag, jókedv, öröm; veszett kedvében van: dühös, kötekedő kedvében van; veszett kiabálás, röhej, tombolás, ugrálás. □ Oh, hogyha szétönthetném köztetek Azt a szilaj veszett gyülöletet, Mitől keblem mint a tenger, dagad! (Petőfi Sándor) Sírni nem nagyon illik Ilyen veszett bálban: Gyerünk és mulassunk. (Ady Endre) Lócán ül Villon és dalol, | Veszett láng villog a szemében. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Rendkívül nagyfokú, főleg gyors és nagy erejű; eszeveszett. Veszett rohanás, száguldás; veszett sietség, tempó; veszett köhögés, ugatás; veszett szél, vihar. □ Nem lát a habozó egyebet, mint ami veszetten Zajlik keblében. (Vörösmarty Mihály) A varjúsereg veszett zajjal csapkodott és kerengett a házak fölött. (Eötvös Károly)
5. (átvitt értelemben, bizalmas) <Harag, ingerültség kifejezéseként:> átkozott, gyűlöletes, utálatos; veszekedett. Ezt a veszett helyzetet nem bírom ki tovább. □ Az a veszett köszvény az urunkra jött alkalmatlankodni. (Mikes Kelemen) Mennydörgő dolog! szinte kettőzik a szemem ez alatt a veszett üveg alatt. (Vörösmarty Mihály) Oh Zách, minő veszett tömlöcszag ez, | E szép teremben! (Madách Imre)
6. (átvitt értelemben, bizalmas) Veszekedett (6), megveszekedett (2). Egy veszett fillérem, krajcárom sincs. □ Nem volt abban a ládában egy veszett garas sem. (Mikszáth Kálmán)
7. (népies, bizalmas) <Szitokszavak erősítéseként:> Veszett teremtette! Veszett hordtát v. veszett forgós adta! A veszett mindenit annak a kölyöknek! □ Veszett forgós adta! Hát ki vagyok én? (Mikszáth Kálmán) || a. (népies, bizalmas) Veszett fene: a) <érzelmileg színezett beszédben nyomósító kifejezésként.> Mulat már napok óta mint veszett fene. □ Táncolok, mint veszett fene. (Petőfi Sándor) b) <érzelmileg színezett beszédben, erőteljes tagadásként.> Tudja a veszett fene! veszett fenét mégy oda! [Megteszed?] Teszi ám a veszett fene!
II. határozószó (nyomósító szóként, melléknév, ritk. határozatlan tőszámnév, határozószó előtt) (átvitt értelemben, bizalmas) Nagyon; szörnyen; veszkedett. Veszett nehéz; veszett rossz. Veszett sok bajom volt. Veszett sokáig kellett rá várni. □ Ezek talán csak úgy fogadt [= fogadott] | szolgái voltak egy veszett írígy | embernek. (Katona József) Most a Nyáréji álmot [= a Szentivánéji Álmot] nézegetem, de veszett nehéz munka. (Arany János)