VESZEKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë], (a jelentő mód jelenben gyak.:) veszekszik (-t ragos mértékhatározóval is)
- 1. Vmely vele egyenrangúnak tekintett v. vele egykorú személyt indulatból, rosszkedvből v. ellenséges érzületből korholó, bántó, szidalmazó szavakkal illet; perlekedik vkivel, civakodik, marakodik. Veszekedik vkivel vmin, vmiért; folyton, sokat veszekednek (egymással). Minden semmiségen veszekednek. Ne veszekedj! Úgy veszekednek, mint a rossz házasok. □ Egész úton pörölt, veszekedett s morgott. (Arany János) Mindenkinek joga volt enni, inni, ha volt mit
s a feleségével is veszekedhetett, aki olyan természetű volt. (Móricz Zsigmond) Mondd, mit érlel annak a sorsa, | ki családjáért dolgozik, | veszekszenek, kié a torzsa, | és csak a nagy lány néz mozit. (József Attila) Amikor otthon tartózkodtak, szüntelenül veszekedtek egymás közt, de főleg az anyjukkal. (Nagy Lajos) || a. Verekedik, marakodik. Két kutya veszekedik a csonton.
- 2. (ritka, népies) Mohón vágyakozik, kívánkozik, bomlik vki, vmi után, vkiért, vmiért; veszkődik. Veszekedik a leányok, legények után.
- Igekötős igék: átveszekedik; kiveszekedik; megveszekedik; végigveszekedik.