Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (bonctan) <Az emberi és a fejlettebb állati szervezetben, a gerincoszlop két oldalán, ágyéktájon, a hasüreg mögött> a víz és a só mennyiségét szabályozó és a szervezetre ártalmas anyagokat vizelet formájában kiválasztó (az embernél ököl nagyságú, babszemhez hasonló alakú) páros szerv; általában mindkettőt, olykor csak az egyiket értjük rajta. Bal, jobb vese: ennek a páros szervnek egyike v. másika; fáj a veséje; eltávolítják a beteg egyik veséjét. □ Átugortam a palánkon | Átesém! Hogy megingott bele májam | És vesém. (Petőfi Sándor) A májam és vesém reszketni kezd és reszketni kezd a szívem. (Karinthy Frigyes) || a. A testnek az a külső része a derék táján, a hátoldalon, amelyen belül ez a szerv fekszik. Az orvos megtapogatja a beteg veséjét. □ Jól oldalba találtam rúgni, bizonyosan vesén találtam. (Vas Gereben)
2. (konyhaművészet) Emberi tápláléknak szánt állati vese, nyers állapotban, ill. főtt v. sült ételként. Vese velővel. □ Öreg szakácsnéje vesét, velőt vett a mészárosnál. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> az ember érzelem- és gondolatvilága legmélyének jelképeként. → Belát a veséjébe; vkinek a vesejébe lát: ismeri legtitkosabb gondolatait is; a → szíveket és veséket vizsgálja. □ Az öreg urnak élete Szánandó gyötrelem, Veséig gyötri a szegényt Féltékeny szerelem. (Petőfi Sándor) Egész a vesékig perzselte az ember idegeit a tekintete. (Mikszáth Kálmán)