VEREJTÉK [e-e] főnév -et, -e [ë, e], (kissé
választékos) veríték (csak egyes számban)
A verejtékmirigyek váladéka: színtelen, sós folyadék, amely kisebb-nagyobb, gyak. egybefolyó cseppekben kiüt a rendsz. testi erőfeszítéstől, nagy melegtől v. izgalomtól fölhevült ember, állat testének bőrfelületén.
Hideg, meleg, sűrű verejték; →
halálos verejték; csupa verejték az arca, a háta; homlokáról csepeg a verejték; csurog, folyik, ömlik róla a verejték, félelmében, idegességében kiverte a (hideg) verejték; kiüt rajta a (halálos) verejték; verejtékben →
ázik; verejtékben fürdik v.
úszik (a teste); hullatja verejtékét: (
átvitt értelemben is) sokat fáradozik, dolgozik;
letörli verejtékét (arcáról, homlokáról). A vágtató lovakról szakadt a verejték. Nagy cseppekben ült arcán a verejték. Érezte, hogy a verejték végigcsurog a hátán. □ Egyik kezében eke szarva, Másik kezében kard, Igy látni a szegény jó népet, Igy ont majd vért, majd verítéket. (Petőfi Sándor) Sürű cseppekben foly arcán a veríték. (Tompa Mihály) Ki egyetlen bús, vaksi szemmé Teszed a testünk
| Áldassál, emberi Verejték. (Ady Endre) Kendővel törülgette az orcáját. Csurgott róla a verejték. (Gárdonyi Géza) Az ingem, a nadrágom tiszta veríték. (Gelléri Andor Endre) || a. (
átvitt értelemben) Nehéz, fáradságos munka; nagy fáradság, fáradozás; küzdelmes élet.
(Véres) verejtékének a gyümölcse; véres verejtéket →
izzad; →
véres verejtékkel. Arcának (keserves v.
véres) verejtékével keresi kenyerét. □ Ezüst-, arannyal varrt övek | verődnek a lábszáraikra;
| véres verejtékünk gyümölcse az. (Katona József)
- Szóösszetétel(ek): 1. verejtékcsepp; verejtékhullatás; 2. halálverejték.