VÉRTEZET [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (történettudomány) Az a leginkább acéllemezekből, vasból álló, teljes védő öltözet, amely hajdan vmely harcos testét takarta. □ Vegye fel apja vértezetét, húzza ki apja kardját. (Jókai Mór)
- 2. Vért (2).
- 3. (átvitt értelemben) Az, ami vkit megvéd, ellenállóvá tesz a bajok, veszedelmek, támadások ellen. □ A nyomorúság és a bajok, a gondok és betegségek voltak a vértezete, s egy jó nagy adag igazság a dorongja. (Nagy Lajos)
- vértezetű.