VÉRTANÚ főnév (
választékos)
Az a személy, aki vmely eszméért, elvért, meggyőződésért feláldozza életét; mártír. →
Aradi vértanúk; a tudomány vértanúja; a felszabadulás ügyének vértanúi; vértanút csinál vkiből. □ Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát! (Arany János) A vértanúk vetését a hűbérurak aratták. (Juhász Gyula) || a. (
vallásügy) Azok közül a személyek közül egy, akik kül. a kereszténység első századaiban hitükért életüket áldozták.
Az első vértanúk; az egyház vértanúi. □ Lám, lám, mivé silányult a nagy eszme, Melyért a cirkusz vértanúi haltak. (Madách Imre) Hát az apostolok, hát annyi vértanú nem azzal a bizonyos tudattal állta-e meg a helyét, hogy ott kínhalálát várja be? (Jókai Mór)