VESÉZ [e] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë] (
ritka,
bizalmas)
<Kisebb nyilvánosság előtt, rendsz. az illető távollétében> rosszindulatúan és kíméletlenül becsmérel, gyaláz vkit; vkinek hibáit, fogyatékosságát ilyen módon a nyilvánosság elé teregeti.
Kegyetlenül vesézte barátját. || a. <Írásban, cikkben> rosszindulatúan és kíméletlenül bírál vkit, vmit.
lsmertetésében gúnyolódva, csipkelődve vesézte a szerzőt, az új regényt.
- Igekötős igék: kiveséz.
- vesézés; veséző; vesézett.