VAJ [4] indulatszó vajh (
elavult,
költői) <Fokozó kifejezés érzelmi színezésére.>
- 1. (közlő mondat előtt) <Lehangoltságot tartalmazó mondatban:> haj [4] (1), hej [1] (1), jaj (I. 4) □ Nem hallál semmi szót Kont s Laczfi közt? Nem, semmit is, de sírást vaj! sokat. (Vörösmarty Mihály) Vaj nagyon eltévedt, aki téged monda baromnak. (Vörösmarty Mihály)
- 2. (kérdő alakú állító értelmű mondat előtt) <Fájdalmas lemondás, sóhaj, panasz kifejezésében:> ó(h)! □ Ah Sergiolus! vajh mi sok nemes | Érzést találtál volna e kebelben. (Madách Imre)
- 3. (hasonló mondatban) <Utálat, megvetés kifejezésében:> jaj (9) ó(h)! □ Vaj! mi nagyon nyomorúk vagytok ti, s utálat A ti tekintettek. (Vörösmarty Mihály)