VESZEKEDÉS [e-e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A veszekedik, veszekszik igével kifejezett cselekvés, magatartás, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki (vkivel), ill. két vagy több személy veszekedik; perlekedés, civódás.
Hangos, parázs veszekedés; a barátok, a gyerekek, a házastársak veszekedése; veszekedést kezd vkivel. Sikerült a veszekedést elsimítani.
Veszekedés támadt köztük, amely aztán verekedéssé fajult. Örökös volt közöttük a veszekedés. Nem tud veszekedés nélkül meglenni. Parázs veszekedést csapott a kár miatt. Unom ezt a sok veszekedést. Már nem bírja a felesége folytonos veszekedését. □ Tudod, hogy családunk veszekedései tradicionálisak. (Justh Zsigmond) Töpörödött asszony, de most egészen kicsire húzódik össze, mert fél a veszekedéstől. (Nagy Lajos) Szomszédok, lárma
Volt veszekedés | (különösen, ha elfogyott a pénz), | volt minálunk is. (Szabó Lőrinc)