VALÓTLAN melléknév -ul és főnév -t, -ok
Olyan (dolog), amely nem való (I. 1), amely nem felel meg a tényeknek; nem igaz, hamis, hazug.
Valótlan állítás, hír, közlés, pletyka; valótlant →
állít. Ez valótlan. Azt, aki valótlan adatokat közöl, pénzbírsággal büntetik. Megcáfolták a valótlan híresztelést. Tudva valótlant mond. □ Ha valót, valótlant ismerve, jót, rosszat elválasztani
tudva,
folyvást haladhatánk:
be lehetne zárni a teremtés ajtaját. (Vörösmarty Mihály) Az emberek nem pazarolnák a szókészletüket üres, valótlan fecsegésre
(Mikszáth Kálmán)