VÁNDORKŐ  főnév (
földtan)
Olyan, környezetétől elütő hatalmas kő, kőzettömb, amely a jégkori jégtakaró mozgásával került messzi vidékről mai helyére. 
A lengyel síkságon Skandináviából származó vándorköveket találtak. || a. (
ritka) Olyan kő, amelyet a víz időnként más-más helyre görget. □ Leült hirtelen egy nagy vándorkőre a vízmosásban.  Nagyon elfáradtam  mondta magyarázólag 
 (Petelei István)