VEZÉRKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
(
irodalmi nyelvben,
választékos) Vezéri minőségben működik. □ A vert had
másodszori ostromot indít. | Bolyky vezérkedik ott, s Borsod hada őrzi személyét. (Vörösmarty Mihály) Tudósaink kötelessége, hogy
abban a harcban, amit vállaltunk [a nyelvtisztaságért], az élen vezérkedjenek. (Kosztolányi Dezső) || a. (
rosszalló) Felelőtlenül, erőszakos módon, rátermettség nélkül vezérszerepet játszik. □ Vezérkedel, pimasz sehonnai, Hogy önmagad húzz hasznot a dologból. (Petőfi SándorShakespeare-fordítás) Döbrentei az irodalomban
vezérkedni akart. (Gyulai Pál)