VERSEZET [e-ë-e] főnév -et, -e [ë, e] (
régies)
- 1. Vers, költemény. → Vitézi versezet. □ A versezetet, ott ahol illő volt, hazánkhoz és a történethez alkalmaztam. (Csokonai Vitéz Mihály) A munka több apróbb versezetekből áll, melyek többnyire lyrai neműek. (Vörösmarty Mihály) Ha a versezet óda magasán kezdte, mi sem biztosított, hogy alább néhány sorral pityergő elegiába
nem cseppenünk. (Arany János)
- 2. (ritka, rosszalló) Költői tehetség nélkül, rendsz. vmilyen alkalomra írt vers; verselmény. Nem versek ezek, csak versezetek. □ A kántor, mihelyt meghallotta a gyászesetet,
egész éjjel faragta a versezeteket. (Mikszáth Kálmán) Vállalta, hogy megtanítja Szindbád ifjú urat a vizsgai versezet elszavalására. (Krúdy Gyula)
- 3. (ritka, régies) <A Biblia v. a Korán egyes részein, fejezetein belül> egy kisebb értelmi egységet magába foglaló rövid szakasz; vers (4). □ A főmufti
a Koránból egy versezetet olvasott föl, és azt megmagyarázta szépen. (Jókai Mór)
versezetes; versezetű.