VÉRPAD főnév (
történettudomány)
Ácsolt emelvény, amelyen a halálraítélt(ek)et lefejezték.
Vérpadon hal meg, veszti életét; vérpadra lép v.
megy: (
átvitt értelemben is) elszenvedi a kivégzést; (
átvitt értelemben)
vérpadra hurcol, küld, visz vkit: kivégez(tet); (
átvitt értelemben)
megment vkit a vérpadtól: megmenti a haláltól, a kivégzéstől. □ Törvényhez s hazához Aki hű vala, Mint az úri rabló Vérpadon hala. (Bajza József) Fabienne nem vállalja a hazugságot, mely őt szűzi méltóságában megalázza, s megy a vérpadra. (Ambrus Zoltán)
- Szóösszetétel(ek): vérpadhalál.
- vérpadi; vérpados.