Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VERET [2] [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
  • 1. Érmére vert dombormű. Ennek a régi pénznek elkopott a verete. || a. Az ilyen domborműnek a kidolgozása. Ennek a tallérnak igen szép a verete.
  • 2. Fémből készített pánt v. lemez vmely fából v. vasból való tárgynak keretére v. nyíló és nyitó részére alkalmazott díszítésként, ill. erősítésként. A kulcslyuk verete már megrozsdásodott. Az ajtó régi veretét újjal cserélték ki. □ Az emelvényen … alacsony, gömbölyű íróasztal, arany verettel. (Jókai Mór)
  • 3. (átvitt értelemben) Vkinek, vminek a sajátos mivoltát meghatározó jellemvonások összessége; jelleg. □ Mint író, ettől a várostól kaptam egyéni veretemet, innen származnak írói céljaim. (Móra Ferenc) [A színésznő] egyetlen mozdulatával új veretet ad mindennek, ami régi, s a csinálmányt is az igazság színében tűnteti föl. (Kosztolányi Dezső)
  • veretes; veretű.