VEREKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë], (jelentő mód jelenben gyak.:) verekszik
- 1. Verekedik vkivel: <vmely ellentét miatt, haragos indulatból, dühében> ismételten üt-ver, ütlegel vkit, az meg őt üti. Verekednek: ütik-verik, püfölik, csépelik egymást; verekednek vmiért, vmin. Nem férnek meg egymással a gyerekek, folyton verekednek. Látom a ruhádról, hogy már megint verekedtél. Minden csekélység miatt, minden semmiségen verekedni kezdenek. || a. (bizalmas) Gyakran ver, ütlegel másokat. Mostohaapja szeretett verekedni.
- 2. (kissé bizalmas) Háborúban, csatában fegyveresen v. fegyverrel küzd, harcol. Csapata bátran, vitézül verekedett a túlerővel. □ Ott verekedett két ellenséges lovasdandár
(Jókai Mór) [Két kuruc beszélget.] Eddig verekedtünk S csak mi verekedtünk: Nemes urak fognak most már |
verekedni Szegény mihelyettünk. (Ady Endre) || a. (régies) Párbajt vív, párbajozik vkivel. □ Mikor
indulnia kellene a párbajra, kijelenti, hogy nem verekszik. (Ambrus Zoltán) Színésznő miatt mostanában már nem szokás verekedni. (Krúdy Gyula)
- 3. (átvitt értelemben, ritka) Szellemi fegyverekkel küzd, harcol, hogy elérhessen, megszerezhessen, kivívhasson vmit. Sokat küzdött, verekedett, hogy boldoguljon. Egész életében sokat verekedett elveiért. □ Én már öregszem, Lomhán verekszem. (Tóth Árpád)
- 4. (ritka, tájszó, régies) Verekedik vhova: nagy nehezen eljut, elvergődik vhova. □ Sok viszontagságot látott és szenvedett, Mígnem végezetre partra verekedett. (Csokonai Vitéz Mihály)
- Igekötős igék: átverekedik; keresztülverekedik; kiverekedik; megverekedik; összeverekedik; végigverekedik.