VERŐFÉNYES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Napsugártól, verőfénytől derűs, világos időszak, napszak. Verőfényes idő, nap, reggel, tavaszi napok. □ Tavaszi délután, verőfényes idő, Az égen kis fejér felhők uszdogálnak. (Petőfi Sándor) Gyönyörű, verőfényes délelőtt Triesztből Miramareba mentek csolnakon. (Ambrus Zoltán)
- 2. Verőfényben ragyogó <hely>. Verőfényes domb, hegy, kert, oldal.
- 3. (átvitt értelemben) Derűre, jókedvre derítő; derűvel, jókedvvel együttjáró. Verőfényes kedv. □ Sarolta arcán
gyors volt egyszerre az átmenet a fagyos szigorból a verőfényes örömbe. (Jókai Mór) A két fiatal vitéznek az arca a legverőfényesebb örömtől tündökölt. (Mikszáth Kálmán)
- verőfényesség.