Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VÉRESŐ [r-e] főnév
  • 1. (népies) Az a természeti jelenség, amely abban áll, hogy bizonyos vöröses színű kőzetek széltől hordott pora, ill. bizonyos fajta moszatok a levegőből hullva a világos földfelületet, főleg a frissen esett havat vörösre festik, s amely jelenséget az egykori elmaradottabb vidékek néphite eső módjára hulló vérnek tartott. □ [A boszorkány] sáska-serget, undok földi pókot Idéz reánk; véresőt, békahullást. (Jókai Mór) A "negyven-diófa"-dűlőben véreső esett a következő héten. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A háború áldozatainak sűrűn hulló vére. □ Hullott az elesettek vére alá a földre véreső képében. (Jókai Mór) [A napóleoni seregek sasának] olyan nagy volt a szárnya, mint egy felhő. Véreső volt arra, ahol az megrebbent. (Mikszáth Kálmán)