VEREGET [e-ë-e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
- 1. tárgyas Lassan, folyamatosan, kíméletesen ver vmit. Veregeti a párnát. A madár csőrével veregeti az ablakot.
- 2. tárgyas <Rendsz. kedveskedés kifejezéséül:> tenyerével, ujjaival gyors egymásutánban könnyedén megüt, ver vmit. Vkit vállon v. vkinek a vállát veregeti: <rendsz. bizalmának, megelégedésének, ill. fölényes jóindulatának kifejezéséül>. Barátságosan veregette a fiú arcát. Veregette a ló nyakát. □ Ott tartá, leoldva, fegyverét kezében
"Kösd fel" mond a vezér, vállát veregetve. (Arany János)
- 3. Vmit (vmiről) vereget: vmire apró könnyed ütéseket mér, hogy az v. arról vmi leessék, leperegjen; leütöget. Nadrágjáról veregeti a ráhullott hamut. Zsebkendőjével a port veregette kalapjáról. □ Gondolatokba mélyedten veregette a hamut a szivarjáról. (Gárdonyi Géza)
- 4. Vmit vmihez, vmibe vereget: vmit kézbe fogva többször hozzáütöget vmihez. Pipáját a tenyerébe veregeti; a nádkévét a földhöz veregeti.
- 5. tárgyatlan (ritka) Vereget vmibe v. vmire: többször könnyedén ráüt, ütöget vhová, vmire. □ Adalbert gróf mosolyogva veregetett a tenyerébe az óraláncáról lecsüngő pecsétnyomóval. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: bevereget; belevereget; felvereget; kivereget; levereget; megvereget; rávereget; végigvereget.
- veregetés; veregetett; veregető.