VÉRTELEK [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (tájszó)
A (paraszt)ház tetőzetének az a téglából és vályogból rakott v. deszkából, régebben sövényből készült, a padlástér mindkét végét lezáró háromszögletű része, amelyet felül a tető, alul pedig a ház fala határol. □ A vadszőlő gazdag levelével, Mely magát a vértelekre fonta: Sátort képez. (Tompa Mihály)