Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VERKLI [e] főnév -t, -je [e]
  • 1. Zárt, gyak. kerekekre szerelt szekrényben elhelyezett zeneszerszám, amelynek sípjait – lyukakkal fémlapra rögzített dallam alapján – forgatható karral működésbe hozható fújtatószerkezet szólaltatja meg; kintorna, sípláda. □ Aki furulyán lelketlenül játszott, az a verklin is csak verklis fog lenni. (Arany János) Ne félj, ha bús esők kimosnak Szívedből mindent …, Ha verkli szól, borús napján a gondnak. (Juhász Gyula) || a. Ennek hangja. A verkli fellármázta a csöndes utcát. || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Gépiesen, lélektelenül, az unalomig ismételt mondóka, beszéd. Már megint kezded a verklit, pedig tudhatnád, hogy úgy sem hallgat rád senki!
  • 2. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Szakadatlanul ugyanúgy ismétlődő, lélektelen munka, ill. az ilyen munkával járó feladatkör. Nem szívesen vállaltam, mert ez bizony csak verkli. || a. (bizalmas) Hivatali üzemi munkamenet; munkafolyamat. Akadozik, megáll a verkli. || b. Az élet gépies, megszokott menete. □ Háború és hétköznapok. | Könyvek. Szerelem. A verkli forog. (Szabó Lőrinc)
  • Szóösszetétel(ek): verklihang; verkliszó.